Helyi hagyományok

GYÉKÉNYFELDOLGOZÁS

A Sárrét lecsapolásáig némi túlzással nem volt olyan bajomi gyermek és felnőtt, aki ne lett volna tisztában a gyékényszövés- kötés tudományával. A gyékény fogalma összeforrt a település nevével, a bajomi ember identitástudatának fontos, elválaszthatatlan részét képezi.
 
A legnagyobb hagyományokkal bíró, és községünkben ma is a legtöbbek által űzött háziipari mesterség. Sőt, régi feljegyzések szerint egykoron nem csupán a legelterjedtebb kismesterség, hanem egyáltalán a legjellemzőbb foglalkozás is volt egyben. Ebben az időben „úgy lehet képzelni az egész Bajomot, mint egy nagy gyékénykészítő fabrikát. Még a gyermek is játékához illő foglalatosságot talál a gyékénykészítés munkájában. Oskolából kikerülvén pedig, a leány gyermek, mihelyt két karjával a szövő bordáját eléri, már pénzt kereshet. Valamint nyáron az udvarokon, úgy télen a meleg házban egyaránt művelik ezt a munkát.”jegyezte fel Birtalan Szilágyi János 1827-ben. Ugyanis a nád mellet a „régi Sárrét világának” legfontosabb növénye az állóvízben, vizesárokban tenyésző gyékény volt, vízből pedig nem volt hiány akkoriban a környéken. Készítettek belőle kosarat, ekhót, kenyértartót, párszárítót, tojástartó kupujkót, szatyrot, méhkast, papucsot, lábtörlőt, széket, heverőt, dobozt, zacot, még gabonatartót is, amelyben négy-öt mázsa búza elfért.

Híresebb bajomi gyékénykötők a teljesség igénye nélkül: Szabó Eszter, Szabó Zsuzsanna, Bagdi Imréné Fórián Eszter, Vesszős Imréné Nagy Margit, André Miklós, Nemes Pál, Juhász Istvánné Nagy Klára, Szabó Imre, Gál Lajos, Gál Orbán, Tóth László, Lengyel Márton, Lengyel Károly, Somogyi Eszter, Somogyi Zsuzsanna. Csakúgy, mint Demjén Lajos, Máthé Sándorné Demjén Zsuzsanna, Bak Lajos, Sárkány György, Pálfi Károly, Bőr Károlyné Tarsoly Zsófia, Bagdi Károlyné Horváth Zsuzsanna, Máthé Ágnes, Földesi Zsigmond, Földesi Zsigmondné, Nagy Zsófia, Bőr Gyuláné Telegdi Matild, Kacska Józsefné Telegdi Ilona, Hodosi Andrásné Telegdi Erzsébet, Matkó Károly, Nemes Gyula, André Sándor