1903. október 23-án született Biharnagybajomban, kunsági származású kisnemesi családban. Az elemi iskoláit Bajomban, a polgárit magántanulóként végezte, majd Debrecenben a kereskedelmi középiskola következett. A gimnáziumi érettségit különbözetivel szerezte meg és ezután beiratkozott az egyetemre. Elvégezte a földrajz-történelem szakot. Egy darabig Milleker Rezső professzor mellett lett gyakornok, de ebből nem lehetett megélni és hazament Bajomba gazdálkodni. Első fontosabb tanulmánya "A gyékény feldolgozása és eszközei a biharmegyei Sárréten", amely a Debreceni Szemlében jelen meg 1933-ban.

Az 1930-as években ismerkedett meg Györffy Istvánnal és egy életen át a tanítványává vált. Ezzel bekerült a magyar néprajzkutatók nagy családjába. Egyidejűleg a népi írók is felfigyeltek rá. Az 1940-es évek elején Karcag város szociális titkára lett. Ettől kezdve a Nagykunsági Lapokban jelentek meg a Kunsággal kapcsolatos cikkei. Később megalapította a Sárréti Népfőiskolát Bihartordán. Tankönyvet is írt, ebből taníthatott. 1944 után Bajomban tanítóskodott. Szűcs Sándort később, mint "szabadművelődési segédtitkárt" Berettyóújfaluba osztották be, de családját, szülőházát nem akarta elhagyni, ezért kénytelen volt állását feladni.

Ez az 1949-1952 közötti időszak Szűcs Sándor életének legnehezebb korszaka. A népfőiskolák megítélése hazánkban még 1962-ben is meglehetősen negatív. Ha valaki a népfőiskolákkal kapcsolatban állt, sőt igazgatta, gyanús volt. 1944-ben belépett a kommunista pártba, de amikor 1948-ban a szociáldemokrata párttal való egyesüléskor a tankönyveket kicserélték. Így a párttal minden hivatalos kapcsolata megszűnt. Már korábban meg akarták győzni, hogy vállalja el egyetemi tanárként a földrajz tanszék vezetését, de ellentmondott és e mögött politikai okokat sejtettek. Ehhez járult, hogy a család kuláklistára került, mert földjük meghaladta a 25 holdat.

1950 első negyedében beadta pályázatát a karcagi Nagykun Múzeum igazgatói állására, de még választ sem kapott. 1952. március 1-jén kapta meg a karcagi kinevezést. 1952 tavaszán jelentős tárgygyűjtő munkába kezdett.

1964. január 1-jén nyugdíjba vonult. 1982. augusztus 2-án hunyt el.

Szűcs Sándor 1952-1963 közötti munkásságával nagyon nehéz körülmények között lerakta egy új múzeum alapjait, melyre az utódok már biztonsággal építhettek. A korszak sem a tárgyak, sem a hagyományok gyűjtésének nem kedvezett. Több száz cikke, önálló tanulmánya jelent meg. Igazi elismerést "A régi Sárrét világa" hozott neki. Fontos művei még: a Pusztai krónika, A Ludas Matyi cimborái, Háry János bajtársai, Pusztai szabadok, Rajzok a régi Alföld életéből, Betyárok, pandúrok és egyéb régi hírességek, Régi magyar vízivilág, Madárkereső királyfiak.

forrás:
Karcag város honlapja

Nagy András bajomi földesurasága 1607-ben kezdődött azzal, hogy Barcsay Jánostól erőszakkal elfoglalta a bajomi várat. Erre bizonyára az szolgáltatott okot, hogy Barcsay jobbágy-szolgáltatásokra kényszerítette a hajdú katonákat.

Bocskai fejedelem halála után a hajdúk egy része Nagy András hajdúgenerális vezetésével jelentős hadi és politikai tényezővé vált. A megígért letelepítés és kiváltások követelésének az alátámasztására indult meg Nagy András vezetésével a második hajdúfelkelés Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem ellen. Nagy András ekkor már nemcsak Bajom várának kapitánya, s a bajomi uradalom földesura volt, hanem Báthory Gábor kedves embere, akit tanácsosává és a mezei hadak generálisává nevezett ki.

Nagy András 1607 nyarán tűnik ki az ismeretlenségből, amikor az ifjú Báthory Gábor az erdélyi fejedelemségre törve ajánlatot tett Nagy András főkapitánynak, hogy "ha Isten segedelmével beviszi őt az erdélyi fejedelemségbe, minden Bocskaitól adott szép szabadságokban megtartván oltalmazza a jó hajdúvitézeket". Báthory Gábor 1608. február 14-én, Gyulafehérváron adománylevelet állított ki Nagy András részére a Bajomi várra és tartozékaira vonatkozóan.

Nagy András hajdúkapitány emlékét is megőrízte a néphagyomány, mely szerint "erős és bátor vitéz" volt. "Ha nekivetette vállát, a hatalmas várkapu egyik szárnyát ki tudta hajítani a sarkából. Ostrom idején pedik amikor a törökök a Törökdombról meg a Szőlőhalomról ágyúzták a várat, fényes kardjával a vár tetején járta a hajdútáncot..."

Nagy András vezetése alatt élte a hajdúság virágkorát, és lett országos jelentőségű hadi és politikai tényezővé. 1611-ben a vár miatti csetepaték következtében Nagy András látszólag hűséget fogadott II. Mátyás királynak. Utána természetesen visszatért Báthory Gábor hűségére és az egész hajdúságot mellé állította.

Valami miatt viszont mégis kegyvesztett lett Báthory fejedelemnél, mert 1612. augusztus 13-án este nyolc órakor Gyulafehérváron lefejeztette. Bajom várát és az uradalmat Nagy András kézrekerítőjének Lónyai Farkasnak adta át.